Gyémántbirodalom – bányászattól a fogyasztóig II. rész

A XVII. században az iparosodás fejlődésével párhuzamosan virágzásnak indul a gyémántcsiszolás, Amszterdamban rövidesen 500 gyémántcsiszoló működik. A gyémántfeldolgozás fejlődésének másik nagy hajtóereje a brazíliai gyémántlelőhelyek felfedezése volt, amikor a portugál telepesek a XVIII. század első felében a bányászoknál talált kristályok között felismerték a gyémántokat. Átvizsgálták a brazíliai aranybányákat, találtak olyanokat, ahol az aranybányászat „melléktermékeként” gyémántot is lehetett bányászni.

A kormány saját tulajdonában tartotta a leggazdagabb lelőhelyeket, ezek egyikében találták a 261,88 ct-os Dél Csillagát, ezt aztán 128,5 ct tömegűre csiszoltak.

A következő 150 évben Brazília volt a világ egyetlen nagy gyémánttermelője, évente 20 000 és 50 000 ct közötti mennyiséget termeltek ki 1820-ig, a Bahia bánya felfedezéséig, attól fogva évi 100 000 – 500 000 ct-ot nyertek ki. Később a termelés visszaesett 100 000 ct-ra, majd stabilizálódott 200 000 ct évi értéken.

A gyémánt igazi térhódítása a dél-afrikai lelőhelyek felfedezése után indult meg.

A történet 1867-ben kezdődött, mikor a De Kalk-farmon lakó tizenöt éves Erasmus Jacobs az Orange folyó partján játszott. A Hopetownhoz (Reményváros) közeli településen a fiú játék közben rátalált egy érdekesebb kőre, amely, mint később kiderült, 21,25 ct-os gyémánt volt. A kő keresztülvándorolt néhány kézen, s végül Philip Wodehouse vette meg 500 fontért. Megcsiszoltatva 10,73 co-ot nyomott, és az Euraeka nevet kapta.

1869-ben az első szállítmányból került ki egy 83,5 ct-os kő, ezt, 11 300 fontért vásárolták meg. Csiszolás után 47,45 ct lett és első tulajdonosa után Dudleynak hívták, de a köztudatba Afrika Csillaga néven vonult be.

Félelmetes következménye lett Euraeknak, a diggerek elárasztották ezt a helyet, és rövid időn belül több ezer területi igényt jelentettek be.

1870 júliusában egy kocsis talált egy követ egy Koffiefontein nevű helynél, és úgy vélte, hogy gyémánt. Mikor megérkezett Vaalba és előadta a digger barátainak a történetet, azok meglehetős hitetlenséggel fogadták, mivel Koffiefontein több mint 100 km-re volt a Vaal folyótól, és nem tartották valószínűnek, hogy a folyótól ilyen távol találnak valamit.

A fuvaros visszatért néhány barátjával, és együtt véletlenül felfedezték a világ első kimberlitkürtőjét. A felszínen lévő sárgaföldön néhány kékesen elszíneződött követ találtak. A kék kövek (blueground) a kimberlit vulkanikus kőzet darabjai voltak. Ez volt az egyik legjelentősebb felfedezés a gyémánt története során.

Forrás: Kakas Péter – A gyémántról