Akvamarin (Berill)

Kristályszerkezet: hexagonális

Összetétel: berillium-alumínium-szilikát

Keménység: 7 ^1/2

Fény: Üvegfény

Elnevezését a latin aqua (=víz) és mare (=tenger) szavakból kapta, és a tengervíz színére utal, egy legenda szerint a hableányok tengerfenéken őrzött ládáikból származik, ezért lett a tengerészek és a tengeren utazók szerencse köve.

Kékeszöld színének és a vízhez hasonló visszatükröződésének köszönhetően az akvamarin már az ókorban is keresett volt, amikor még népszerűbbek voltak a kékeszöld drágakövek. A rómaiak úgy állapították meg minőségét, hogy a tengerbe merítették a követ, és csak azokat tartották értékesnek, amelyek "eltűntek" a vízben.

A 19. században az akvamarin kedvelt színe a tengerzöld volt, a neve is tengervizet jelent. Ma a legtöbbre értékelik az égkék és sötétkék színűeket. Az akvamarin dikroizmusa (kétszínűsége) egyik irányból kék, más irányból nézve színtelen.

1 méternél hosszabb drágakő minőségű akvamarin kő is található, repedésmentes, hossztengelye irányában rovátkolt hexagonális kristály formájában.

Az akvamarint gyakran csiszolják úgy, hogy a táblalapja a kristály hosszával párhuzamos legyen, így érhető el a legkedvezőbb színhatás.

Előfordulás:

A drágakő minőségű akvamarinok java része Brazíliában található pegmatitokban és hordalékokban, amelyeket a helyiek cascalhónak neveznek.

További lelőhelyek: Ural (Oroszország), Afganisztán, Pakisztán, India, és csak újabban Nigéria. Madagaszkáron sötétkék változata található.

Megjegyzés:

Majdnem minden akvamarint –amely a piacon megjelenik- hőkezelnek, hogy emeljék a színhatást. Gondosan kell hevíteni, mert túlhevítve színtelenné válhat.

Forrás: Cally Hall: Drágakövek, wikipédia