A kagyló

Kristályszerkezet: változó

Összetétel: Kalcium-karbonát

Keménység: 2 ^½

Fény: tompa, üvegfény

Sokféle alakú és fajtájú kagyló létezik.

Készülhetnek belőle gyöngyök, gombok, ékszerek, interziák, késnyelek, burnótos szelencék és más dísztárgyak.

A rózsaszín és fehér kagylóhéjat szép kámeákká, bonyolult mintájúvá csiszolhatják, ugyanúgy, mint a fehér külsejű és aranybarna vagy narancsszínű belsejűeket.

A nagy gyöngyosztrigát (Pinctada maxima és P. margaritifera) és kúpcsigaféléket (Trochidae) értékelik irizáló gyöngyházfényükért.

A teknősbékapáncél nem a teknősbékától származik, hanem a cserepesteknős kemény páncéljától. A meleg, áttetsző aranysárga háttéren gazdag barnafoltos vagy láng alakú és mintázatú páncélt úgy dolgozzák fel, hogy felmelegítve ellapítják, lefaragják a szélét, majd fényezik és megfelelő alakra csiszolják.

Előfordulás

Pinctada osztriga Ausztrália északi részén, a kagylók az USA partjainál és Új-Zélandnál találhatók. A cserepesteknős Indonézia és Nyugat-India meleg vizeiben él.

Megjegyzés

A teknősbékapáncélt ma széleskörűen helyettesíthetik műanyagutánzatokkal.

	Tigriskaori kámea Ezt a keleti hölgyet úgy faragták, tigriskaori páncélba (Cypraea tigris), hogy a különböző színű rétegeket eltávolították, megteremtve a háttér és a minta színhatását.
	Római kámea Ezt a kámeát a Cassidae madagascarensii héjába faragták úgy, hogy a felsőbb rétegeket lehámozva vésték be a részleteket.
	Nyitható doboz A doboz tetején és alján látható a teknősbékapáncél különleges színe és mintája. Világosabb, átlátszó áttetsző és sötétebb átlátszatlan területek váltakoznak.   Ha felnagyítjuk, a természetes teknősbékapáncélon foltok láthatók, az utánzaton nem.

forrás: Cally Hall: Drágakövek