Évszázadok drágakövei

Az emberek a történelem során mindig és mindenütt ösztönösen gyűjtötték a szép és értékes dolgokat – a köveket, a kagylókat, zafírt -, hogy díszítsék magukat velük.

Manapság a drágakövek széles skálája áll rendelkezésére azoknak, akik ezt megengedhetik maguknak. Több drágakőlelőhely van mint azelőtt bármikor, új kövek kerülnek a piacra és az ékszerek folyamatosan új formákat alkotnak, de a drágakövek lényeges vonzereje – szépsége, keménysége és ritkasága – mindig ugyanaz marad.

Első alkalmazások

A drágaköveket legelőször valószínűleg sokkal inkább a keménységükért, mint a szépségükért alkalmazták, bár már ekkor is meglátták a szépségüket.

A régi civilizációk a drágaköveket pusztán díszítésre használták. Habár a legtöbbnek a formája egyszerű volt, néhány finoman kidolgozottat is találtak, festett felületetekkel. Az évszádok során a drágakövek tekintélyes ajándékokként szolgáltak.

Szállíthatóságuk és belső értékük természetes fizetőeszközzé tette őket.

Korai gyűjtők

A legrégebbi drágakőgyűjtőknek nem volt más felszerelésük, mint bot, vagy lapát, egy kosár és éles szem.

Burmában, Mogok területén ugyanolyan kőkorszaki eszközöket találtak, mint amilyen vesszőkosarakat manapság is használnak, ami azt mutatja, hogy a rubint évezredek óta ugyanolyan módszerrel mossák ki a folyóból.

Sokkal jobban szervezett korai bányászat bizonyítékait - például elhagyott és meddőhányókat – találtak az Uralban, Oroszországban, a mediterrán tengerpartokon, Cornwallban, Angliában és más helyeken világszerte.

Korai aranyművesség

A XVIII. század előtti időből kevés ékszer maradt fent, legtöbbje aranyba foglalt türkiz, lápisz lazuli (lazúrkő) és karneol drágakővel a régi Egyiptomból.

Az egyiptomi aranyművesek ügyességét mutatja, ahogy az aranyat finomították, olvasztották, forrasztották. A drágakövek alakításához valószínűleg homokot használtak. Ezt a technikát az ősi Kínában is ismerték. A rómaiak inkább a kövek csiszolását, mint a foglalását fejlesztették tovább. A sötét középkorból fennmaradt aranyműves és csiszolt kő munkák főleg gótikus stílusú csatok, kapcsok, gyűrűk.

	Az ékszer mint öltözék Különböző korok civilizációi az ékszereket díszítésre használták.  Ez a késő XVIII. századi miniatúra egy nyakláncokkal, fülbevalókkal, karkötőkkel és amulettekkel gazdagon felékszerezett indiai asszonyt mutat.
	Férfisellő Ezen a tipikus XVI. századi függőn a gyöngy képezi a torzót, körülvéve aranyba foglalt gyémántokkal és rubinokkal.

A jelenkorig

Amerikai felfedezésével a drágakőkereskedelem kiszélesedett, és a XVI. és XVII. századtól az ékszerészek az egész világról származó kövekkel dolgozhattak.

Gazdag kereskedőréteg kialakulásával az ékszerek iránt megnőtt a kereslet és a gyémánt divattá vált.

A XX. században részben megnőtt az igény a befoglalásra alkalmas drágakövek iránt, másrészt a legértékesebb kövek ritkasága kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az ékszerészek többféle drágakövet használjanak.

Drágakövekkel borított modern melltű Az ékszerek sokféle stíluson mentek keresztül, a XVI. és főleg XVII. századi barokktól kezdve a XX. századi art decóig.

forrás: Cally Hall: Drágakövek