Ékszersuli

Ezüst ékszerek az ókorban I.

2015.07.27 13:47

Az emberiség már az ókori civilizáció korától ismeri az aranyat és az ezüstöt. 

Az emberiség már az ókori civilizáció korától ismeri az aranyat és az ezüstöt. A két nemesfém közötti különbség, hogy míg az arany előfordul a természetben, addig az ezüstöt ércekből kell kiolvasztani elsősorban galenitből vagy ólom-szulfidból.

Az anyagoknak ebben az időben meghatározott hierarchiája volt. Legértékesebbnek az aranyat tartották, ezt követte az ezüst, majd legalul helyezkedett el a drágakő, a bronz, a réz és az alabástrom. Az anyagok birtoklása bizonyos rang és státus szimbóluma volt.

Az ókorban, ha a nemesfémtárgyak megkoptak, vagy kimentek a divatból, akkor beolvasztották őket, és újra felhasználták. Ez az egyik oka annak, hogy rendkívül kevés ókori nemesfémtárgy maradt fenn. Emellett ez a civilizáció úgy tekintett ezekre a tárgyakra, hogy az élők számára tesznek szolgálatot, éppen ezért családi ezüsttárgyakat csak nagyon ritkán helyeztek el sírokban. A társadalom felsőbb rétegének érdeklődése az értékes és egzotikus tárgyak felé irányult, mely fellendítette a fémművességet. A történelem során azonban az arany- és ezüstedények és a bor gyakran összekapcsolódott, így az esetlegesen fennmaradt ezüsttárgyak leginkább boroskupák, bortárolók és keverőedények.

 

Az ókori Mezopotámia

Krisztus előtt 3000 körül épültek meg az első városok Mezopotámia területén. Ekkor már ismerték a nemesfémek kinyerésének és megmunkálásának módját. Az aranyrögöket szinte kalapálásra kész állapotban lelték fel. Az ezüstöt azonban bonyolultabb eljárásokkal nyerték ki az ércekből. Az ezüstöt valószínűleg a dél-anatóliai Kilíkiából, az aranyat pedig az iráni Elámból, vagy Észak-Szíriából importálták. Az ebből az időből fennmaradt nemesfémtárgyak egy része Puabi királynő sírjából kerültek elő. Ebben a sírboltban négy lírát találtak, melyek közül kettőt ezüsttel fedtek be. Az egyik korpuszát tehénfej díszíti, a másik szarvasbikát megtámasztó csónakot formáz.


 

Az ókori Babilon

Az ezüstből készült ivóedények Babilonban is elterjedtek, amelyeknek leginkább állatfej alakjuk volt (oroszlán, őzbak, szarvasbika). Az ivóedények a királyi lakomák elengedhetetlen kellékei voltak, melyeket ezüstállványokon helyeztek el. Ezek a tárgyak nem csak ezt a célt szolgálták, hanem már udvari tisztségviselőknek is adták fizettségként, vagy hivatalos teendők esetében. A királyi lakomák alkalmat adtak arra, hogy ezüstből készült ajándéktárgyakat adjanak át. Az ezüstkészlet mindig kiváló ajándéknak számított, még azután is, hogy Krisztus előtt 6. században feltalálták a pénzverést.


 

Forrás: Sotheby’s Enciklopédia – Az ezüst, szerk.: Charles Truman, Park Könyvkiadó, Budapest, 1999.