Ékszersuli

Ezüst ékszerek az ókorban II.

2015.08.17 10:19

Az emberiség már az ókori civilizáció korától ismeri az aranyat és az ezüstöt. 


 

 

Egyiptom

Egyiptom az ókorban gazdag, helyi aranylelőhelyekben volt gazdag. Az aranyművesek ékszereikben ametisztet, türkizt és lapis lazulit foglaltak már Krisztus előtt 3000 körül is. Ezzel ellentétben azonban ezüstből kevesebb volt, így ebben az időben az ezüst értékesebbnek számított, mint az arany. A felső-egyiptomi Todban korabeli arany- és ezüstrudakat, gyűrűket, ezüstcsészéket találtak, melyeket fizetőeszközként használhatták, és feltehetően külföldről érkeztek. Ugyanakkor Tutanhamon sírja (Krisztus előtt 1325) pont a rendkívüli aranytárgyai miatt vált híressé, és ahol csak egyetlen ezüstedényt találtak, egy aranylemezzel borított, gránátalma formájú vázát. Színes üvegpasztát és mázas terrakottát használtak az emberi alakok testének, és ezüstlevelet a drapéria megmintázására.

 

Bronzkor

A Thébából származó freskók a bizonyítékai annak, hogy Kréta és Egyiptom között szoros kapcsolat volt, hiszen a sarchozó által átadott arany- és ezüsttárgyak egyértelműen krétai formát mutatnak. Az égei-tengeri szigeteken készült nemesfém-feldolgozásnak jó hátteréül szolgáltak a Kikládokon, Attikában és Trákiában meglévő arany- és ezüstbányák. Az égei fémmegmunkálás megismerését megkönnyítette az a tény, hogy a kerámiakészítők utánozták az arany-, ezüst- és bronzedények formáját és színét. Ezen időszak fényűző gazdagságát tükrözik a berakásos kardok és tőrök, arany- és ezüstserlegek, kelyhek, melyeket a mükénéi kazamatasírok tartalmaztak. Az égei-tengeri és a közel-keleti nemesfémművesség hamar elterjedt Európában is. A bolgár trákai Vulchitrumban készült közel 12,5 kg súlyú aranykincs, mely között található két fedél, amelynek felületét finom, spirálmintás ezüstveret ékesíti.


 

Izrael

Bezalel volt a legelső nemesfémműves mesterek egyike, akinek már a neve is ismert volt. Őt bízták meg a sátortemplom elkészítésével, amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból. Egy tonna aranyat és 3,5 tonna ezüstöt használtak fel a díszítésre. Az ezüstöt elsősorban a szentélyrekesztő pillérek és az oszlopfők borítására használták.

Évszázadokkal később Salamon építtetett templomot Jeruzsálemben, ő az egész belső szentélyt és az oltárt is arannyal borította. A tíz könyök magas, olajfából faragott kerubokat szintén arannyal borítottak. Ezeket tekintették az antik világ legdrágább és legcsodálatosabb szobrainak.

 

Főnícia és Etruria

Főníciai ezüstedényeket találtak a szíriai Nimrudban, Cipruson és Közép-Itáliában is. Legtöbbjüket az egyiptomi művészet ihlette jelenetek díszítik, mint pl. szfinx-ek, vadászjelenetek, fáraók. Az Itáliába irányuló főníciai ezüsttárgyak nyomán készületek az etruszk bucchero kerámiák, amelyek nagy mennyiségben maradtak fenn. Azokat az arany áldozati edényeket, amelyek az etruszk sírok freskóin láthatók, exportálták. Ma a londoni Victoria & Albert Museumban tekinthető meg.

 

Forrás: Sotheby’s Enciklopédia – Az ezüst, szerk.: Charles Truman, Park Könyvkiadó, Budapest, 1999.