Ékszersuli

Ezüst ékszerek az ókorban III.

2015.09.01 08:26

Görögországban Krisztus előtt 1000 és Krisztus előtt 325 között az aranyat és az ezüstöt fizetőeszközként használták...

Görögország

 

Görögországban Krisztus előtt 1000 és Krisztus előtt 325 között az aranyat és az ezüstöt fizetőeszközként használták. A nemesfémtárgyakat úgy készítették el, hogy kerek számot tegyenek ki a súlyszabványhoz képest. Így tehát valóban a nagy címletű bankjegyek szerepet töltötték be.

Athén gazdag helyi ezüsttartalékokkal rendelkezett ezüstbányáiban, így a gazdagok aranyból és ezüstből készült tárgyakból ettek és ittak. Az athéni nemesfémtárgyak nagyon kelendők voltak, a Földközi-tengerig és még azon is túl exportálták azokat. A szentélyek és templomok leltáraiban megtalálhatók még a köztulajdonban lévő ezüstről készült rövidebb leírások. Athénban az előkelőség jelének az ezüst számított a gazdasági virágzás idején. A férfiak szívesen költöttek fegyverekre, lovakra, házakra, ezüstkészletekre, míg az asszonyok díszes ruhákat és arany ékszereket vásároltak.

Számos költő számolt be írásaiban a gazdagságról, a fényűzésről, melyet az arany- és ezüstserlegek, tömör aranyedények, ezüstveretes aranykratérek jelentették. Figyelemre méltó leletet találtak Delpoi-ban, amely egy, a jósdának ajándékozott, életnagyságú ezüst bikaszobor volt. Duvanlijban pedig fennmaradt az athéni ezüstkészletek néhány darabja, mely között volt egy italáldozati serleg. Az ezüstserlegen egy harciszekér-verseny aranyfigurás jelenete látható aprólékos megmunkálással.


 

Ezeket a motívumokat utánozták a sokkal olcsóbb, vörösalakos kerámiák készítői. Ezek a kerámiák nagy számban maradtak fenn, mellyel segítséget adnak ahhoz, hogy elképzeljük, milyenek lehettek az ezüstedények díszítésének formái. A finomkerámia-készítők darabjai kékesfekete külsejűek voltak. Ezt talán magyarázza az a körülmény, hogy az ezüst a tenger közelében hamarabb oxidálódik. Mint ahogy Homérosz is említi műveiben, a kén feketévé tesz az ezüstöt, ezért a rendkívül tiszta (98-99%) ezüstöt az ebből is következő lágysága miatt nem ajánlott gyakorta tisztítani.

 

Szkítia és Trákia

 

A szkíták egyszerűbb életet éltek, távol állt tőlük a kapzsiság, így a nemesfémek is. Más népekkel ellentétben a szkíták oly kevéssé törődtek az arannyal és az ezüsttel, hogy inkább a sírokba rakták, minthogy megtartották volna azokat. A fennmaradt nemesfémtárgyak között találhatunk öltözéken viselhető kis arany- és elektronvereteket, gondosan megmunkált ékszereket, íjtartókat, faedények fémlemez díszveretét is. Féldomborműveiken a görög és a perzsa motívumokhoz hasonló stílusban mutatták be a nomádok mindennapi életének tevékenységeit, köztük a tehénfejést, az oroszlánvadászatot és a harcosok ünnepi lakomáit. A trákiai ezüst a görög, a perzsa és a helyi stílusok hasonló keveredését mutatja. Számos arany- és ezüsttárgyakból álló kincset találtak Trákiában, amelyeket a Krisztus előtt negyedik században temethettek el. Teljes súlyuk majdnem 640 uncia volt.


 

Forrás: Sotheby’s Enciklopédia – Az ezüst, szerk.: Charles Truman, Park Könyvkiadó, Budapest, 1999.