Ezüst ékszerek az ókorban III.

Görögország

Görögországban Krisztus előtt 1000 és Krisztus előtt 325 között az aranyat és az ezüstöt fizetőeszközként használták. A nemesfémtárgyakat úgy készítették el, hogy kerek számot tegyenek ki a súlyszabványhoz képest. Így tehát valóban a nagy címletű bankjegyek szerepet töltötték be.

Athén gazdag helyi ezüsttartalékokkal rendelkezett ezüstbányáiban, így a gazdagok aranyból és ezüstből készült tárgyakból ettek és ittak. Az athéni nemesfémtárgyak nagyon kelendők voltak, a Földközi-tengerig és még azon is túl exportálták azokat. A szentélyek és templomok leltáraiban megtalálhatók még a köztulajdonban lévő ezüstről készült rövidebb leírások. Athénban az előkelőség jelének az ezüst számított a gazdasági virágzás idején. A férfiak szívesen költöttek fegyverekre, lovakra, házakra, ezüstkészletekre, míg az asszonyok díszes ruhákat és arany ékszereket vásároltak.

Számos költő számolt be írásaiban a gazdagságról, a fényűzésről, melyet az arany- és ezüstserlegek, tömör aranyedények, ezüstveretes aranykratérek jelentették. Figyelemre méltó leletet találtak Delpoi-ban, amely egy, a jósdának ajándékozott, életnagyságú ezüst bikaszobor volt. Duvanlijban pedig fennmaradt az athéni ezüstkészletek néhány darabja, mely között volt egy italáldozati serleg. Az ezüstserlegen egy harciszekér-verseny aranyfigurás jelenete látható aprólékos megmunkálással.

Ezeket a motívumokat utánozták a sokkal olcsóbb, vörösalakos kerámiák készítői. Ezek a kerámiák nagy számban maradtak fenn, mellyel segítséget adnak ahhoz, hogy elképzeljük, milyenek lehettek az ezüstedények díszítésének formái. A finomkerámia-készítők darabjai kékesfekete külsejűek voltak. Ezt talán magyarázza az a körülmény, hogy az ezüst a tenger közelében hamarabb oxidálódik. Mint ahogy Homérosz is említi műveiben, a kén feketévé tesz az ezüstöt, ezért a rendkívül tiszta (98-99%) ezüstöt az ebből is következő lágysága miatt nem ajánlott gyakorta tisztítani.

Szkítia és Trákia

A szkíták egyszerűbb életet éltek, távol állt tőlük a kapzsiság, így a nemesfémek is. Más népekkel ellentétben a szkíták oly kevéssé törődtek az arannyal és az ezüsttel, hogy inkább a sírokba rakták, minthogy megtartották volna azokat. A fennmaradt nemesfémtárgyak között találhatunk öltözéken viselhető kis arany- és elektronvereteket, gondosan megmunkált ékszereket, íjtartókat, faedények fémlemez díszveretét is. Féldomborműveiken a görög és a perzsa motívumokhoz hasonló stílusban mutatták be a nomádok mindennapi életének tevékenységeit, köztük a tehénfejést, az oroszlánvadászatot és a harcosok ünnepi lakomáit. A trákiai ezüst a görög, a perzsa és a helyi stílusok hasonló keveredését mutatja. Számos arany- és ezüsttárgyakból álló kincset találtak Trákiában, amelyeket a Krisztus előtt negyedik században temethettek el. Teljes súlyuk majdnem 640 uncia volt.

Forrás: Sotheby’s Enciklopédia – Az ezüst, szerk.: Charles Truman, Park Könyvkiadó, Budapest, 1999.