Ékszersuli

Ezüst ékszerek az ókorban IV.

2015.09.07 09:39

Nagy Sándor Krisztus előtt 334 és 323 között meghódította az Akhaimenida birodalmat. Nagy Sándor perzsa hadizsákmánya az arany mennyiségét tekintve elérte a kb. 20 milliárd fontot.

A hellenisztikus kor

Nagy Sándor Krisztus előtt 334 és 323 között meghódította az Akhaimenida birodalmat. Nagy Sándor perzsa hadizsákmánya az arany mennyiségét tekintve elérte a kb. 20 milliárd fontot. Görögországban a vörösalakos vázafestés hirtelen megszűnt. Ez annak volt a jele, hogy az aranyfigurás munkát nem gyártották többé. A görögöknek hirtelen olyan sok aranyuk támadt, hogy nem volt arra szükség, hogy az ezüstöt arannyal borítsák be. Ehelyett jóval több edényt lehetett készíteni tömör aranyból.

Például a szíriai Antiokhiában egy templomot építettek, amelynek a tetejét és a falait arannyal borították. Fényűző játékokat szerveztek felvonulások keretében. Ebben ékes páncélba öltöztetett katonák és udvaroncok vettek részt. Ezenkívül számtalan áldozati állatokat: elefántagyarakat és szobrokat vittek. Ezer rabszolga vonult, és mindegyikük ezüstedényeket hordozott, amelyek mindegyike 1000 drachmát nyomott. Utánuk következett 80 asszony aranylábú, és 500 asszony pedig ezüstlábú gyaloghintón.

Ezt is túlszárnyalta az a felvonulás, melyet Krisztus előtti 80-as években Alexandriában tartottak. Ennek a költségei több mint 3000 tonna ezüst árával értek fel. Aranyból készült, hatalmas méretű háromlábú állványokat, villámokat, sasokat, vérteket és koronákat vittek az utcákon keresztül. A felvonulási menetben az egyik dobogón egy óriási ezüstlándzsát, a másikon egy 54 méter hosszú phalloszt húztak, melynek hegyét 2,7 méteres aranycsillaggal díszítették. Emellett arany italáldozati serlegek és ivókupák voltak láthatók. Vittek továbbá egy 6 éter hosszú, tömör ezüstasztalt is. A felvonulás 400 szekér ezüstedénnyel, 20 szekér aranyedénnyel és 800 szekér különböző fűszerekkel érte el a csúcspontját.

Ezek közül a tárgyak közül sajnos egyik sem maradt fenn eredeti formájában. Amíg az aranyedényeknek csak a kerámiamegfelelői maradtak fenn, addig néhány ezüstedény megmaradt. Díszítésüket gyakran virág- és növénymotívumok jellemzik. Krisztus előtti második századtól a Krisztus után első századik az edények két darabban készülhettek: a külső burkolat viselte a domborított díszítést, és volt egy sima bélelőlemez, a köztük lévő hely üreges. Az edények középpontját mutatós emblémával díszítették. Ritkák az ezüstművesek munkájára vonatkozó információk.

 

Ez a fényűző gazdagság magára vonta más népek figyelmét. A gallok Krisztus előtt 279-ben kísérletet tettek arra, hogy elfoglalják és kifosszák Delphoit, azonban sikeresen visszaverték őket. Több mint egy évszázad múltán északi támadók raboltak el egy ezüstedényt Trákiából, amelyet azután egy észak-dániai mocsárban találtak meg 1891-ben. Megmaradt részén harci jelenetek és áldozatbemutatás láthatók. Ehhez hasonló ábrázolások közvetetten Indiában találhatók.

 

Forrás: Sotheby’s Enciklopédia – Az ezüst, szerk.: Charles Truman, Park Könyvkiadó, Budapest, 1999.